Egy fiatal nő életében a karrier- és a családtervezés összeillesztése talán a legnagyobb kihívások egyike. De hogyan lehet ezt okosan csinálni?
„Gyorsan fejlődő szakterületen dolgozom, ha most elmegyek szülni, lemaradok a többiektől.” „Legalább három gyereket szeretnék, ha most addig várok, amíg kineveznek vezetővé, már nem biztos, hogy belefér az életembe ennyi gyerek, elvégre a biológiai órám ketyeg.” „Terhes vagyok, de még lesz időm lediplomázni. Aztán majd meglátjuk, egyelőre a gyerek a fontos.”
Amikor ilyen nagy horderejű dolgokról van szó, mint családtervezés, vagy a munka világában való boldogulás, fontos szem előtt tartanunk, hogy miért is akarjuk jól csinálni, mire is vágyunk valóban? Végső soron mindannyian boldogan szeretnénk élni, illetve arra vágyunk még, hogy szeretteink is boldogan élhessenek. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy jó munkahely megszerzése vagy megtartása is eszköz az életünkben és nem a cél maga, akkor kisebb az esélye annak, hogy rossz döntéseket hozunk. Miért szeretnénk tehát párhuzamosan, együtt tervezni a családunk és a munkánk jövőjét? Mert azt tapasztaljuk, hogy az életünk akkor működik, akkor kerek, ha ezek a fontos részletek ügyesen és szervesen összekapcsolódnak benne. Egy életünk van, nem kettő. Ha külön-külön tervezünk, előfordulhat, hogy szerető férjünk és három gyerekünk van, akiknek az ellátása egész embert igényel – és elsőosztályú munkahelyünk, sikerélményekben gazdag munkánk, amely szintén egész embert igényel. Csakhogy belőlünk csak egy van. Ha csak az egyiket tervezzük tudatosan, azon vesszük észre magunkat, hogy a másik fájdalmas hiánya depresszívvé, kiegyensúlyozatlanná, idegessé tesz. (És persze vannak olyan szerencsések, akiknek nem kell gyerek is meg sikeres munka is a boldogsághoz – ez a cikk most nem nekik szól.)
Ne arra törekedjünk tehát, hogy tökéletesen összeillesszük a munkánkat és a családi életünket. Hanem arra, hogy boldogok legyünk, magunk és a szeretteink is. Mivel ezek a döntések a magunk életéről szólnak, ne próbáljuk meg mások életét lemásolni. Megkockáztatom, társadalmi normák követését sem kell feltétlenül megpróbálnunk. És itt nem csak konzervatív normákra gondolok – bár sok édesanya panaszkodik a környezetemben arra, hogy konzervatív értékrendű környezete egyenesen abnormálisnak tartja, hogy ő a gyerekei mellett választott hivatását is gyakorolni akarja. Ugyanakkor sokan találkoznak kolleganőik lesajnáló, vagy egyesenen kárörvendő pillantásával is, amikor bejelentik, hogy gyereket várnak, ezzel szabaddát téve a többiek számára az utat az ő pozíciójuk irányába. Mindkét tábor erőteljesen szeret hatni a hatósugarába került nőkre és nem mindenki elég határozott egyéniség ahhoz, hogy ez alól a hatás alól különösebb lelki sérülés nélkül kikerülhessen.
Peremfeltételek
Hogyan legyünk mégis okosak?
Tudatosítsuk az életcélunkat mind a családtervezés, mind a munka területén. Egy-, két-, többgyerekes édesanya szeretnék lenni. (Esetleg: alkalmatlannak találom magam a gyereknevelésre.) Egy nagyvállalat vezetőjogásza szeretnék lenni. Egy jól működő vállalkozást szeretnék vezetni, amelyből vígan megélünk. Elismert független szakember szeretnék lenni, aki bátran élhet a szakterülete kutatásából. Stb.
- Gondoljuk át, mik a peremfeltételek. Gyerekszülés tekintetében például az életkor. A manapság oly divatos késői szülés nem teljesen kockázatmentes, különösen ha az első gyereket vállalja az édesanya 35-36 éves életkorban vagy afölött. Érdemes gondolni rá, hogy ebben az életkorban, ha korábban nem volt gyermeke, nehezebben is fog teherbe esni. Tehát nem igaz, hogy előbb a karrier váltóit kell beállítani, mert még ráérünk gyereket szülni.
- Aztán peremfeltételnek tekinthető a szakmai gyakorlat megszerzése is bizonyos szakmákban. Egy gyógyszerészt például a szakmai gyakorlat hiánya miatt nem fognak felvenni egy patikába sem, ha diploma után hat-nyolc évvel kezd el először munkát keresni. Akinek a hivatása megköveteli, gondoljon arra, hogy az egyetemen megszerzett elméleti tudását időben mélyítse el a gyakorlatban is. Ez egyébként könnyebben is megy rögtön az iskola után, mint több év kihagyással.
- Peremfeltétel az anyagi helyzet is. Boldog gyerekek neveléséhez nem pénz kell, hanem odafigyelés, ez közhely (ahogy a sokgyerekes családokban mondják, ahová az Isten bárnykát teremtett, oda füvecskét is fog), ugyanakkor a súlyos anyagi gondok megronthatnak egy házasságot, és egy rossz házasság nem éppen a legstabilabb alap a kiegyensúlyozott gyereknevelésre.
- Peremfeltétel egy költözködés, vagy küszöbön álló külföldi kiküldetés akár a leendő édesanya, akár az édesapa részére. Az ilyen lehetőségeket érdemes kihasználni, és utána fogni bele a családalapításba.
- Peremfeltétel a lelkiállapot. Gyereket akkor érdemes szülni, amikor jól érzed magad a világban. Ilyenkor az ember nagyobb késztetést is érez rá, hogy életet adjon, teremtsen, másrészt a babának is olyan családba jó megérkeznie, ahol nagy örömmel és szeretettel várják. Szakemberek sokasága mondja, hogy ambivalens módon akkor érdemes gyereket vállalni, amikor tele vagy sikerélményekkel, amikor az a bizonyos flow magával ragad. Ez nem csak a kisbabának lesz jó, hanem a munkád folytatása szempontjából is hasznos. Így ugyanis úgy emlékeznek majd rád, mint sikeres, eredményes szakemberre, ami megkönnyíti majd a visszailleszkedést.
Visszailleszkedést – de mikor?
Ne tervezd el előre, mikor és hogyan fogsz visszaállni a munkába! Minden HR-es álma az ilyen munkavállaló – valójában azonban amíg nincs gyereked, fogalmad sincs, hogy milyen az, amikor van. Az életedben lényeges változás fog beállni – olyan lényeges, hogy minden, ami addig érvényes volt, újratervezésre kerülhet. A célod nem kell feltélenül megváltozzon, de a körülmények olyan mértékben változnak, amely igényelheti a célhoz vezető út alapos átgondolását, újratervezését. Amikor tehát elbúcsúzol a munkahelyedtől, készülj fel lélekben az újratervezésre, ne próbáld meg előre beállítani a váltókat. Ha el tudod engedni magadtól a korábbi terveidet, ha egy lépéssel messzebbről tudsz ránézni a munkához való viszonyodra, akkor eredményesebb leszel majd, amikor újra kell gondolnod, hogyan tovább.
Okosan teszed, ha nem vágsz el minden szálat, ha nem égeted fel a hidakat magad mögött. Tartsd a kapcsolatot a munkahelyeddel! És ez ne merüljön ki abban, hogy elküldöd a baba képét a kolleganőidnek, hanem küldj néha egy-egy emailt a főnöködnek, a távolabbi kollegáknak, ha érdekes cikket találsz, szakmába vágót, küldd el a linkjét, ha valami szakmai eredményed van, gondoskodj róla, hogy tudjanak róla. Ha meg tudod oldani, járj el továbbra is konferenciákra vagy más, szakmai meetingekre, és tartsd a kapcsolatot a többi szakemberrel. A személyes márkádat így nem fogja eltakarni az anyukaság ténye. Nem mindegy, hogy a munkahelyeden úgy gondolnak rád, mint egy jó szakemberre, aki most éppen otthon van a kisbabájával, vagy mint egy anyukára, akinek „majd valahogy helyet kell találnunk”...
Használd fel az ajándékba kapott két vagy három évet, hogy későbbi életcélodnak megfelelően képezd magad, vagy beindítsd a vállalkozásodat! Ennyi időt Európa többi országában nem kapnak a kismamák. Azért is jó, ha tudatosan éled az életed, mert akkor megtalálod azt a neked fekvő, témába vágó iskolát, továbbképzést, tanácsadást, amely kényelmes lépésekben előrefelé visz. Figyelmeztetek mindenkit, hogy lejárt a papír-imádat kora. Nem feltétlenül az alapján fognak felvenni valahová dolgozni, hogy hány táskában viszed magad mögött a diplomáidat. Értékesebb a szakmai tapasztalat, a jó szakmai network, és nagyon értékes az erős személyes márka, azaz ha jó vagy valamiben és ezt lehet is tudni rólad.
Az internet korában a szakmai információ gyorsan és megtalálhatóan terjed. Nincs olyan szakterület, amelynek valamely érdekes részletéről - egy kisbaba mellett is! – ne lehetne jó blogot vezetni. A közösségi oldalakat meg mintha direkt azért találták volna ki, hogy gyerekfektetés után a volt üzleti partnereid postjaihoz hozzászólva otthonról is benne maradhass a szakmai körforgásban.
Véletlenül se gondold azt, hogy ezek felesleges erőfeszítések. Nem fogják tálcán kínálni neked az állást két év múlva, de a helyzet nem annyira reménytlen, mint amennyire azt mutatni szeretik. A volt főnököm, aki egy multinál votl igazgató pozícióban, többször is kifejtette, hogy mennyire szeret kismamákkal együtt dolgozni. Mert lojálisak a céghez és a főnökükhöz, mert egyszerre több dologgal tudnak foglalkozni, mert nagyon kreatívak a problémamegoldásban, mert nagyon jók az időgazdálkodásban és mert sokat tesznek a csapatszellemért. Olyan éveket élünk, amikor a minőségi emberi erőforrás felértékelődik – többek között ezek a készségek is.
Szöveg: Molnár-Bánffy Kata, www.ladiesfirstconsulting.hu
Web: www.lollipopreklam.hu
E-mail: info@lollipopreklam.hu
Blogosságok: www.jolnyomjuk.blog.hu
